2010. június 26., szombat

Születésnapi köszöntő

"Nem kívánok egyéb átkot, egyél meg egy hekto mákot.
Minden nap csak 1-1 szemet, addíg élj míg meg nem eszed!"

Barátaimnak ...

A barátság egy fa,melynek tövében vihar idején meghúzhatod magad,ami enyhet ad,ha tűz a nap. Melynek ágain,ha felkapaszkodsz rá,jó messzire ellátsz, és melyről oly jó lábat lógatni,ha egyébként minden rendben van.

2010. március 17., szerda

A személyes találkozás varázsa

Ilyen a világ. Már nem beszélhetünk a személyes találkozás varázsáról. Ha tetszeni akarok valakinek, nem megyek el új göncöt venni, nem csináltatok új frizurát, hanem frissítem a profilomat. Ez a helyzet, és kész.
(Nem kellesz eléggé)

2009. augusztus 11., kedd

Az élet néha...

"Az élet néha csak egy hosszú harcnak tűnik, ahol ellenségeink a percek, és az örökös rohanás."

Az élet egy rajz radírgumi nélkül."

2009. július 29., szerda

menekülés

Ha lehet, elmenekülök. Akkor is elmegyek, ha nem szeretnek, és akkor is, ha én nem szeretek valakit.
(Müller Péter)

2009. július 28., kedd

Márai Sándor: A szomorúságról

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet... Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Mi lett volna ha...

Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt. Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle:- Segíthetek? - Erre ő nem is nézte hogy milyen CD-t vett ki és mondta hogy ezt kéri.A lány kérdezte hogy becsomagolja e, mondta a srác: - Igen. A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t. Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek.Meg akarta hívni a lányt, de nem merte, úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta hogy a srác épp aznap meghalt. A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: “Nem megyünk valahova szórakozni együtt?” És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki.